irva van:[1] „Megváltottál minket Istennek a te véreddel minden nemzetség, nyelv, nép és nemzet közöl és Istenünknek királysággá tettél minket”. Az egyházról mondja Dávid:[2] „Kérjed tőlem és neked adom a pogányokat örökségül és birtokul a föld határait”; ismét:[3] „Megemlékezem Ráhábról és Babylonról, hogy megismerjenek engem”; és: „ember született benne,”. Ezenkívül mindazok az igaz hitet valló hívek, kik Adámtól e napig voltak és a kik lesznek, míg a világ állani fog, ugyanazon egyházhoz tartoznak, mely az apostolok és a próféták alapjára[4] alapittatott; kik mind azon szegletkőre Krisztusra helyeztettek és alapittattak, ki mindkettőt egygyé tette és békét hirdetett[5] azoknak, kik közel és azoknak, kik távol vannak. Közönségesnek mondatik azért is, mert mindenkinek, ki az örök üdvösséget el akarja nyerni, abban kell megmaradnia, ahhoz ragaszkodnia, épen úgy, mint azoknak, kik a bárkába léptek, hogy az özönben el ne veszszenek. Ezt kell tehát mint legbiztosabb szabályt felállítani. az igaz és hamis egyház megkülönböztetésére.
XV. Miért mondatik Krisztus egyháza apostolinak is?
De az igaz egyházat megismerjük eredetéről is, melyet a kinyilatkoztatás szerint az apostoloktól vesz; minthogy tanítása az igazság, mely sem nem uj, sem nem most keletkezett, hanem azt az apostolok már régen tanították és az egész föld kerekségén elterjesztették. Miből következik, hogy senki sem kételkedhetik a felől, hogy az eretnekek gonosz tanai messze eltérnek az igaz egyház hitétől, minthogy az egyház tanításival, melyet az apostolok hirdettek, ellenkeznek. Azért, hogy mindenki megértse, melyik a közönséges anyaszentegyház, az atyák isteni sugallatból a hitvallásban hozzáadták: „apostoli”, Mert a Szentlélek, ki az egyház fölött őrködik, azt nem más, mint az apostoli hatalom által kormányozza, melyet először az apostolok nyertek meg, azután pedig Isten legfőbb jóságából mindig megmaradt az egyházban.
XVI. Az egyház a hit és erkölcstanban nem tévedhet.
De valamint ezen egy anyaszentegyház, minthogy a Szentlélek
