Üdvözitőnk Pétert az egész hivő nép fejéve és pásztorává rendelte, midőn neki az ő juhainak legeltetését a legnyomatekosabb szavakkal ajánlotta, úgy, hogy azt akarta, hogy az, ki utána következett, ugyanazt a hatalmat gyakorolja az egész egyház igazgatásában és kormányzásában.
XII. Vannak más okok is, miért mondatik az egyház egynek.
Ezenkívül „Egy és ugyanaz a Lélek, mondja az apostol a Korintusiakhoz,[1] a ki kegyelmet ad a híveknek ép úgy, mint a lélek a testi tagoknak életet”. Midőn ezen egységnek megtartására inti az Efezusiakat, igy szól:[2] „Igyekezvén föntartani a lélek egységét a béke kötelékével, egy test és egy lélek”. Mert valamint az emberi test sok tagból áll, a melyeket egy lélek éltet, a mely a szemeknek látást, a füleknek hallást és más érzékeknek más-más erőket ad: úgy Krisztus titokteljes testét is. az egyházat, sok hivő alkotja. „Ugyanaz a remény[3] is”, mint ugyanazon apostol ama helyen bizonyítja, „a melyre hivattunk”; miután mindnyájan ugyanazt, t. i. az örök és boldog életet reméljük. Végre egy a hit, melyet mindenkinek hinni és követni kell. „Ne legyenek köztetek szakadások”, mond az apostol,[4] És egy a keresztség, mely a keresztény hitnek szentsége.
XIII. Az egyház második ismertető jeléről, mely szerint szentnek mondatik.
Az egyház második tulajdonsága, hogy szent; mit az apostolok fejedelmétől tanulunk e helyen:[5] „Ti pedig választott nemzetség, szent nemzet”. Szentnek mondatik. mivel Istennek van szentelve és felajánlva; mert igy szoktunk más egyebeket is. legyenek bár anyagiak, szentnek mondani, ha isteni tiszteletre vannak szentelve és felajánlva. Ilyenek az ó törvényben az edények, ruhák, oltárok; ugyanott az elsőszülöttek is, a kiket a legfönségesebb Istennek ajánlottak fel, szenteknek neveztettek. Ne is csodálkozzék azon senki, hogy az egyházat szentnek mondjuk, jóllehet sok bűnöst foglal magában. Mert szenteknek neveztetnek a hívek, a kik az Isten népévé lettek és a kik a hit és a keresztség fölvétele által Krisztusnak szentelték magokat,
