beszélek. En elsőül egyedül Krisztust követvén, Szentségeddel, azaz Péter székével vagyok közösségben; tudom, hogy azon sziklára épült az egyház. Mindaz, ki e házon kívül eszi a bárányt, nincs megszentelve. Ha valaki nincs Noé bárkájában, el fog veszni az özön idején.” A mit sokkal előbb Iren,[1] és Cyprián is helyben hagyott,[2] a ki az egyház egységéről szólván, ezeket mondja: „Szól az Ur Péterhez:[3] „Én, Péter, mondom neked, hogy te Péter vagy s e kőszálon fogom építeni az én anyaszentegyházamat.” Egyre építi az egyházat és jóllehet föltámadása után minden apostolnak egyenlő hatalmat ad és mondja:[4] „Amint engem küldött az Atya, ón is küldelek titeket; vegyétek a Szentlelket”: mégis, hogy az egységre rámutasson, ugyanazon egységnek kezdetét, a mely egytől ered, saját tekintélyevei rendelte el sat.” Azután milevitai Optatus mondja:[5] „Tudatlanság neked nem tulajdonítható, ki tudod, hogy Róma városában először Péternek adatott a püspöki szék, a melyben ült az apostolok fejedelme, Péter, hogy azon egyben a szók egysége mindenkitől megismertessék, nehogy a többi apostolok mind külön székeket követeljenek magoknak; és igy szakadár és lázadó lenne már az, ki a kiváló szék ellenében másikat állitna fel.” Utána pedig sz. Vazul igy irt:[6] „Péter helyeztetett alapul, mert mondotta:[7] „Te vagy Krisztus, az élő Istennek fia” és viszont hallotta, hogy ő kőszál; de jóllehet kőszál volt, mégsem volt kőszál oly értelemben, mint Krisztus. Mert Krisztus valóban mozdíthatatlan kőszál, Péter pedig a kószál által az. Mert Isten az ő méltóságait mások közt osztja szét: pap és papokat tesz; kőszál és kőszálat alkot; és a mik az övéi, szolgáinak ajándékozza.” Végre pedig sz. Ambrus mondja: „Mivel ő vallja meg valamennyi közöl, valamennyi fölé helyeztetik.” Ha valaki azt veti ellen, hogy az egyház egy fővel és jegyessel Jézus Krisztussal megelégszik és őkivüle másra nincs szüksége; kész a felelet. Mert miként Krisztus Urunk az egyes szentségeknek nemcsak szerzője, hanem belső osztogatója is: (mert ő maga az, a ki keresztel és feloldoz és mégis ő embereket tett a szentségek külső kiszolgáltatóivá), igy az egyház élére, a melyet belső lélek által ő kormányoz, embert állított hatalma helyetteséül és viselőjéül. Mert, miután a látható egyháznak látható fejre van szüksége,
Oldal:Trienti Káté.pdf/100
A lap nincsen korrektúrázva
