lenne s így az államok monopoliumának megkárosítására segédkezet nyújtana.
Mintha előre megfontolná, hogy ez által értéke és belbecse igen megcsökkenne, mert visszaesnék eredeti állapotába, honnét az emberi kéz szorgalma által kiemeltetett és polgárjogot nyert a többi kultivált testvér-növények között.
Az Óceánon túl kell tehát a dohány ős-hazáját keresnünk.
Kezünkbe kell vennünk a történelem világító fáklyáját, hogy ennek fényénél beletekinthessünk az elmult idők századaiba; és láthassuk a világ eseményeinek okozatos egymásután való következését, lefolyását.
I. Nyugot-Indiai szigetek fölfödözése.
Mintegy 403 esztendő pörgött le a végnélküli idő chrono- meterén azóta, hogy európai szem megbámulta az első dohányzókat.
Mikor ugyanis Kolumbus Kristóf, a tengerek e legbátrabb utazója, 1492. év, október 12-én, oly sok veszély és hányattatás után, az annyira óhajtott és keresett szárazföldet, a Gtianahani szigetét, melyet ő kegyeletből „Sau-Salvadőr"-nak nevezett, elérte, egy új világ tárult az ő, és bátor kísérőinek szemei elé.
Megjelentek a sziget vörös-bőrű lakói, az indiánok, hogy megbámulják azon lényeket, kik a tenger egyik alkalmas helyén hajóik horgonyait a vízbe ereszték.
Hogy e sziget lakói barátságos érzülettel fogadták ez idegeneket, mutatja azon körülmény, miszerint nem voltak tartózkodók, vagy félénkek, hanem zavartalanul hódoltak mindennapi szokásaiknak.
A szemtanu spanyol hajósok elbeszélése szerint: az indiánok egész füstfelhőket eregettek ki szájok és orrukból, melyeket hengeralakulag összegöngyölgetett száraz növénylevelek égetéséből nyerének olyformán, hogy az egyik végét szájokba vették, a másikat pedig égő parázson meggyújtották, annak fűstjét beszívták és kifújták.
Az ily levéltekercset -a benszülöttek „tabaco"-nak nevezték.
Egy dominikanus atya, Bartolomeus de las Casas, aki később Chiapa püspöke lett és nagy kort ért: hasonlót beszél a Haiti szigetek indiánjairól is.
