Nagy-Péter tizenhét éves korában jutott Európa legnagyobb kiterjedésű birodalmának trónjára, mely Archangeltől az Azowi-tengerig terjedt. Népe műveletlen, de összetartó; az ország főurai inkább rabszolgák, mint önérzetes hű alattvalói voltak uroknak, a czárnak.
Nagy-Péter, látván népének elmaradottságát, a mulasztást jóvá akarta tenni -, de nem lassanként igyekezett vezetni népét a műveltség bizonyos fokára, hanem egy csapással az európai művelt nemzetek sorába akarta állítani; de ebbeli törekvése hajótörést szenvedett.
Majd a világ-tengereket akarta uralma alá hajtani, ekkor szállottak el ajkairól a következő szavak: „Adjatok vizet, mert íöldem vau elég!"
Tengerre szállt, hogy körültekintsen Európa művelt nemzetei között; a Fehér-tenger első ízben hordozott magán orosz uralkodót.
Európai útjában sokat látott és tanult; visszatérve birodalmába számos reform keresztülviteléhez fogott, így a többek között lángelméjével belátta azt, hogy a dohányzásnak általánossá vált szokását semmiféle tilalom és büntetéssel többé elnyomni nem lehet; továbbá tudta azt, hogy a dohánykereskedelem engedménye, szép jövedelmet fog hozni a korona számára: a tilalmat és a büntetéseket megszüntette.
Sőt 1697-ben, Londonban tett látogatása alkalmával, ő maga szólította fel a City kereskedőit, hogy indítsák meg a dohánykereskedelmet Oroszországba.
Nemsokára itt is megszületett: a dohány-monopolium, melynek jövedelmező bérletét, Menschikow herczeg, Nagy- Péter kegyeneze kapta meg.
Ezen időtől kezdve, az Oroszbirodalomnak minden tartományában, rohanó sebességgel terjedt el a dohányzás. A föld göröngyéhez tapadt muzsik, ép úgy vágyakozott utánna, mint a fényes palotában lakó főúr, vagy fejedelem.
IX. Törökországban.
Alig akad az európai nemzetek között egy is, a melynek életmódja és szokásai keretébe beleillőbb kép volna a dohányzás, mint az ozmán népében.
E népet, melynek telhetetlen uralomvágya a XVI. századtól kezdve annyi fájdalmas sebet ütött hazánk szívébe, hogy „nemzeti nagy létünk" napjai már-már meg voltak
