így, Nicot János franczia orvos a legbuzgóbb és hatalmasabb pártfogója a dohánynak: nem hiszem, hogy valakinek gáncsoskodását megtorolás nélkül hagyná.
ő ugyanis, mint II. Henrik franczia király követe, Lissa- bonban tartózkodása alatt, ismerkedett meg a dohánynyal és annak mesés erejü gyógy hatásával.
Történt pedig ez, 1560-ban, mikor egy Amerikából visz- szatért flandriai kereskedő neki dohánymagot adott ajándékba. Ő ezt, mint a ritka növények nagy kedvelője, lissaboni kertjében elvetette.
Megnövekedvén a dohány, annak leveleivel, mint elhíresztelt csoda-fűvel, gyógyítási kísérleteket tett.
A kísérletek, várakozáson felüli eredményt adtak!
íme nehány eset, mely a csoda-fü jó hatását fényesen igazolja:
Egy apródnak valami veszélyes fekély támadt az orrán; azt tanácsold neki Nicot, hogy összetépett zöld dohánylevelekkel borogassa: mire a fekély nem sokára meggyógyult.
Történt továbbá, hogy- Nicotnak a szakácsa egy éles késsel vigyázatlanságból, a pecsenye helyett a saját kezét metszette meg: ez esetben is a zöld dohánylevelek gyógyították be a tátongó sebet.
Továbbá egy úri ember a lábán levő fájdalmas kelést —- tályogot —; egy no pedig az arczán levő sömört szintén ezzel gyógyította meg.
Lissabonban csakhamar híre terjedt e sikeres gyógyításoknak; a zöld dohánylevelek becse napról-napra növekedett; a nép elnevezte a dohányt „ambassador", azaz nagy-követ füvének.
E sikeres gyógyítások jogosították föl Nicotot arra, hogy e panaccát alkalom adtán, Francziaországba is beajánlja.
Az alkalom csakhamar megjött; azt a hírt kapta ugyanis Nicot Francziaországból, hogy egy urnő, a ki neki kedves jsmerősei közé tartozott: mellrákban meghalt; a másik pedig az arczán támadt sömörrel kínlódik, a ki hiába gyógykezeltette magát Francziaország leghírnevesebb orvosai által; de bajától meg nem szabadult. Ekkor határozá el, hogy az általa oly jó sikerrel használt új gyógyszerrel megismerteti honában a gyógytuJományt.
Egyenest a királynénak, Medici Katalinnak, II. Henrik feleségének küldött dohányleveleket és magvakat; mellékelve
