Az I. ábra kinyújtott emberi alakot mutat, melynek bal lába félig behajtva a jobb lábon pihen. A testnek egész törzse üres és a jobb lábon végighúzódó vékonyabb csatornával függ össze; a hát közepén van a kerek nyilás, melyen a dohány a törzs üregébe tömetett; a kinyújtott jobb láb pedig pipaszárul és szopókául szolgált.
A II. ábra ugyanazon alakot mutatja oldalvást tekintve.
Lehetetlen ez alakban bizonyos műízlést és az emberi test szervezetének jól megfigyelt utánzását föl nem ismerni.
A III. Egy béka alakját utánzó pipát tüntet föl.
Már ebben a természetes alak némileg áldozatul esik a czélszerűség követelményének; mert a két hátulsó lábon túl haladó nyúlvány, mint a későbbi pipaszárak prototypja, természetellenes formát ad az egésznek.
De ha az első, illetve a második ábrán látható, ősi alakot összevetjük ezzel: lehetetlen az ismeretkör természetes fejlődésére rá nem ismerni.
Az első esetben a forma a legközelebb eső ismert lények köréből, magáról az emberről vétetik; a második esetben már kilép e körből, annak jeléül, hogy saját faja és családja tagjain kívül, a tőle meglehetős messze eső természeti lények létezéséről is bír nemcsak tudomással, hanem azokat alaposan ismeri is. (3£;;Ezen eszközök Mexikóban ásattak ki, és a többi velök napfényre került tárgyakból Ítélve, Mexikó ős-lakói, az
