mulasztjak el kifejezni tiszteletöket, az által> hogy dohányt és különböző ékszereket, csecse-becséket, áldozatul a tóba ne vetnének; azon meggyőződésből, hogy ez által a Nagy- Szellemnek tetsző dolgot cselekedtek.
Ehhez hasonló esetet beszél el Catlin, a Missouri felső folyásánál lakó indiánok életéből.
Az említett folyam mentén egy óriási sziklafal húzódik el, melyről az indiánok egész benső meggyőződéssel azt tartják, hogy a Nagy-Szellem erre gyakran leszáll, hogy közelebbről láthassa az emberek cselekedeteit.
Itt csónakjokat mindig megállítják, hogy sas tollakat és dohányt helyezzenek a sziklára, áldozatul a Nagy-Szellemnek.
Hiszik továbbá, hogy a Nagy-Szellem a vízeséseket is gyakran választja tartózkodási helyéül.
Egy ily szent hely gyanánt tisztelik a Mississippi folyamon levő Sz. Antal-vízesést is.
Midőn e vízeséseket — úgymond Catlin — a wiunebago- indiánok fiatal főnökének kíséretében meglátogattam ; a mint a vízeséseket megpillantottuk: az indiánok főnöke utánozhatatlan taglejtések és arczfintorgatások kíséretében elkezdett hangos szóval imádkozni.
Ezzel nem érte be, hanem áldozatul: pipáját, dohányzacskóját, karpereczét, nyakkendőjét s végül fülfüggőjét a vízbe dobálta. Midőn már semmi eldobálni valója nem maradt azt követelte tólem, hogy pipámat gyújtsam meg, hogy a Nagy-Szellemen iránt tartozó tisztelet adója a dohányzás által is lerovassék.
Heckewelder missionarius, ki mintegy hannincz évig élt az indiánok között és igy elég alkalma volt azok szokásaival és erkölcseivel megismerkedni: beszéli, hogy a Manittó, vagy Nagy-Szellemen, kívül még m ás alsóbb rendű istenségekben is hisznek, a kiknek hatalmától az időjárás, zivatarok, esőzések, verőfényes napok függnek.
Ha zivatar mutatkozott a láthatáron, az indiánok arra fordultak és imádkoztak és dohányt szórtak a levegőbe, hogy megszabaduljanak minden veszedelemtől.
Innét magyarázható az indiánoknál igen elterjedt ama szokás, hogy kis gyermekeik nyakába, vászonrongyba takart dohányt akasztanak.
Éjszak-Amerika indián törzsei közül — az ős-monda
