g) Amerika éjszak-nyugati partvidéke.
Éjszak-Amerika még ismeretlen részeinek fölkeresése, és azoknak birtokba vételére irányuló törekvések napi renden voltak.
A gazdátlan területeknek ily könnyű szerrel való megszerzése : elég csábító hatással volt több európai uralkodóra, a kik föl is használták a kedvező alkalmat, nehogy mások által megelőztessenek.
Erzsébet angol királyné sem nézhette összedugott kézzel más nemzeteknek hódításait; azért tehát 1579-ben D rakó Ferenez vezérlete alatt egy expeditiót indított útnak, melynek föladata volt Éjszak-Amerika még eddig ismeretlen területeinek átkutatása és az angol uralom alá való hódítása.
így jutott el Drake Ferenez az éjszaki szélesség 48 fokáig; ezen területet Új-Albion név alatt az angol korona uralma alá hajtani, annál könnyebb volt, mert a benszülöttek semmi ellentállást nem fejtettek ki, sőt ellenkezőleg barátságos indulattal fogadták az idegeneket.
A dohányzás itt is közönséges szokás volt.
A szokásos ajándékok kicserélésénél az indiánok állatbőröket, szárított halakat és egy zacskó dohányt nyújtottak át Drake Ferencznek.
/<) Az Aleuti szigetek és Alaska félsziget.
Majd 1728-ban az orosz kormány is szervezett ily expeditiót.
Az Okhotski öbölben több hajó állott már teljesen útra készen; csak a horgonyokat kellett fölszedni és a vitorlákat kifeszíteni, hogy ismeretlen utakon, ismeretlen vidékre hajtsa azokat a k dvező szél.
Nem sokáig vesztegeltek így, mert megjelent a hajóraj főparancsnoka, Behring; ki nyomban megadja a jelt az indulásra.
A haj ó raj egyelőre éjszaki irányban úszott. Nemsokára elérték az Aleuti szigetek lánczolatát; a hol néhány napi pihenőt tartottak. A szigetek lakói mindenütt barátságos indulattal fogadták az orosz utazókat; ennek biztositékául béke-pipá-val tisztelték meg Behringet.
E sziget partjait mosó tengert, a bátor utazó nevéről Behringi tengernek nevezik ma is.
Úgy látszik ez alkalommal útjokat nem folytatták tovább; mert csak 1741-ben, egy második utazás alkalmával, haladt nyugat felé ^Behring a nevéről ismeretes tengerszoroson át s jutott el Éjszak-Amerikába, a hol Alaska félszigetet fő- dözte föl és megbízatása folytán orosz birtokba vette azt. . A benszülötteknél mindenütt, a hol csak velök érintkezett, nagy mennyiségü szücsárúkat talált; de egyúttal nem hiányzott a béke-pipa sem.
Úgy az Aleuti-szigetek, valamint Alaska félsziget lakói is; a dohánynak mindhárom használati módját ismerték, még pedig nemcsak a férfiak, hanem a nők is, rajongásig vágyódtak egy kis dohány után.
Cox Henrik beszéli, aki 1789-ben az Alaskai öbölben és vidékén járt, hogy itt az asszony-népet a matrózok egy kis bagó-val, örök hálára kötelezték le ; kivált ha valamelyik matróz a saját szájából kivett adagnak a felét nyújtotta oda; ezen adag azután szájból-szájba került, melyből mindegyik kivette a maga élvezeti részét.
V. Néhány megjegyzés Amerika őslakói és a dohányzás eredetéről.
Valamint az egyes emberek, népek azon szerint együttvéve az egész emberiség élete is, alá van vetve, a nagy universumon uralkodó természet változhatatlan törvényének: a fejlődésnek
E törvény három kardinális pontja: a kezdet, a tetőpont és a vég.
Az elsőt rendesen a multnak sűrű homálya födi el szemeink elől.
A népek életében a fejlődésnek a tetőpontját, valamint a végenyészetet is könnyebb megállapítani.
Amerika őslakói sem képezhettek kivételt e természeti törvény hatalma alól.
Annyi tény, hogy Amerika fölfödözésekor annak népei már, vagy jobban mondva az ezek előtt élt nemzetek: a fejlődés csúcspontját elérték volt.
Ezt bizonyítják azon építészeti és műipari emlékek, melyek Mexikóban, a régi aztékek, Peruban, az inkák, Bogotában, a muycák és Ykcatanban, a mayák után fönmaradtak.
Az utazókat méltán bámulatba ejtették amaz óriási templomok és valóságos paloták romjai, melyek a nevezett népek
