szűcsárúknak olcsó módon való beszerzése; rendkívül nagy nyereséggel járt.
Az angolok előtt ez nem maradhatott titokban.
Londonban, 1669. évben, több kereskedő összeállott, kereskedelmi-egyesületet alakított.
Az egyesületet II. Károly király oly szabadalmakkal ajándékozta meg, a melyek azt czéljai elérésében aleghatható- sabban támogatták.
Nevezetesen megengedte neki, hogy a Hudson-öböl környékén fekvő tartományokat saját czéljai elérésére fölhasználhassa ; ott gyarmatokat alapíthasson
Az egyesület czéljául tűzte ki, hogy a terméketlen vidéken, vadászat és halászatból élő indiánokat megismerteti a keresztény vallás vigaszt nyújtó tanaival.
Azonban az állandó lakásokkal nem bíró indiánok megtérítésének terve dugába dőlt.
Továbbá azon körülmény, hogy az egyesület emberei durva, müveletlen kalandorokból, elzüllött egyénekből verődtek össze, kik rendkívül zabolátlan életet folytattak: a szegény indiánokat is a végveszély lejtőjére juttatta.
A Hudson-öböl környékén élő indiánok szintén a Napot imádják ép úgy, mint a Canadában lakó néptörzsek.
Bacqueville, leírja e vadnépek vallásos szertartásainak módját.
Kora hajnalban megjelennek az egyes családfők a néptörzs főnökénél, hogy a fölkelő napot béke-pipa áldozattal imádják.
A törzsfő meggyújtja a béke-pipában áldozatra szánt dohányt; háromszor mindkét kezével a Nap felé emeli; majd a Nap teendő útját, keletről nyugatra jelezvén, félkört ir le a füstölgő béke-pipával; mi alatt a legmélyebb tiszteletének és hódolatáuak ad kifejezést.
Egyúttal könyörög az egész nemzettségért, kéri a Napot, hogy népét kegyelmében részesítse és oltalmába vegye.
Ezután megteszi, az első szippantást, melynek füstjét tisztelete jeléül a Nap felé fújja; a körben álló családfőkre kerülvén a sor: egyenkint odajárulnak az áldozati oltárhoz, hogy hasonló módon adjanak kifejezést vallásos érzelmeik és hódolatuknak; és ezt folytatják addig, míg a dohány egészen ki nem égett a pipából.
Charlevoix, a ki huzamosb időt töltött e vidékén, beszéli,
