Névnapra
szerző: Arany János

Tisztelt jó barátunk, ki vagy Fodor Gerson,[1]
Virtusokkal fénylő, becsületes Person.
Kinek Balog uram mondaná most: „Herr Sohn”
Ne jöjjön éltedre felhő, csak immer Sonn'!

Neved örömnapja! imé hozzánk juta,
Sőt ha nem csalódom, már tovább is futa,
Mégis az én Múzsám néma volt és buta,
A mi, ha nem csuda, üssön meg a guta.

Ne legyen ez, kérlek, teneked megbántás,
Hogy ebédutánra lett készen a rántás,
Azt se mondd szegénynek: „post festa quid cántás?”
Rossz volt a vonója, de már ismét gyántás.
 
Mert különben, hidd el, nem lett volna ő rest:
S mint Izsák megáldá Ézsaut, a szőröst,
A miérthogy neki lencsét hoza bőröst:
Ugy megáldott volna téged és Nagy-Kőröst.

No de, a mi haladt, nem marad el mégis;
Menjen nálam hozzád lajhárabb vendég is:
Ezerszer későbben az utolsó vég is,
Avagy csak egy hitvány náthabetegség is.

Légy jó egészségben, derék Gerson Fodor,
Valamig a halál slepje el nem sodor,
Égő pipád füstje legyen mindég bodor, —
És e poémában ne sértsen a modor.

U. i. „Tyúk ide, búbos!
        Kalács ide, fonatos!
        Béles ide, rongyos!”[2]


A kiadó-szerkesztő megjegyzése
  1. Nagy-kőrösi birtokos.
  2. E három sor a régi karácsonyi énekesek verseiből való.