Kandalló-dal (Tompa Mihály)

Kandalló-dal
szerző: Tompa Mihály

Künn a télnek vad viharja
  Futja bé a láthatárt,
Ércfagyával minden élet
  Néma sír ölébe zárt;
Mégis engem tűzhelyemnél
  Vídor érzet karja vár,
A sötét bút elröpíti
  Lángja és a tölt pohár.

Bár üvöltsön ablakomnál
  Mérgesen a puszta-szél:
Kandallóm nyájas tüzénél
  Bősz dühétől kába fél;
Kis tüzemnek nyújtok ujra
  Táplaszert, ha hamvadoz,
És közel vonúlok annak
  Vígan égő lángihoz.

Akinek sors-förgetegben
  Enyhet ad belérzete,
Csöndes az, bár sújtsa porba
  Sorsa kínos végzete:
És ha a kebel nyugalmán
  Bűntudat viharja dúl:
Béke annak a dicsőség
  Fény-ölében sem virúl.

Mert az üdv és kín csiráját
  Rejti a szív; mindenik
Balga vagy jó tettek által
  Gazdagon gyümölcsezik:
A szelíd erény jutalmat,
  S a galád bűn benne lel.
Ember, őrizd! – drága kincsed
  A mocsoktalan kebel.

Engem – hála végzetemnek!–
  Nem kinoz kül- s belvihar,
És letünt életkoromnak
  Bús emléke sem zavar;
Bár szegénynek szűle a sors,
  Nem nyilik panaszra szám,
Kandallóm előtt derülten
  Szívom füstölgő pipám.

Kis körömben bárha nincsen
  Nagyvilági csalfa fény.
Ámde békém lágy öléről
  Nem riaszt fel durva kény.
Vágyaim túl nem csapongnak
  Helyzetem kimért körén:
Kincsre, fényre nem sovárgva
  Enmagamba' boldog én.

Kívül a tágas természet
  Sápadt arcán nincs virány;
Árva a völgy, lombok árnyin
  Nem dalol víg csalogány;
És – ki hinné? – szűk körömben
  Bájoló tavasz virul
S int felém, a rám mosolygó
  Lyánka bíbor ajkirul.

Hólepeltől fedve a föld;
  S míg alatta csöndesen
A kifáradt élet álom
  Hallgatag keblén pihen:
Én körültem rózsa-kedvben
  Víg barátok hangja zeng;
S tölt pohárunk egybehangzó
  Érzemény közt összepeng:

Éljen a Hon! egyesűlés
  Szent tüzétül összeforrt
Tetterő a szétvonásra
  Hozzon gyász halotti tort!
Végig éljen a barátság,
  Földi létünk fűszere!
S véle a bor, búcsatákon
  Győzedelmes fegyvere!

Míglen a tél vad viharja
  Futja bé a láthatárt,
S a tavasz virágözönnel
  Nem teríti a kopárt:
Kandallómban égjen a tűz
  S játszi lángja verje szét
A körűlem tornyosúló,
  Kedvölő bú fellegét.