I. 22. Arisztius Fuskushoz
| I. 22. Arisztius Fuskushoz szerző: Virág Benedek |
Aki ártatlan s üres a gonosztól,
Ellehet Maurus kelevéze nélkűl,
Fuskusom, nem kell neki oltalomra
Mérget ivott nyíl:
Járja bár forró Libiát s veszélyit,
Vagy fagyos bércét fene Kaukasusnak;
Járjon ott amerre megyen regéknek
Tárgya Hidáspes.
Mert midőn zengém Lalagét Sabinum
Erdején s túl gondtalan, imhol! ámbár
Fegyverem nem volt, szaladásnak indult
Farkas előttem;
Dauniás, makkos ligetében, illyen
Vad csudát nem lát: Juba földe nem szül,
Mord oroszlányok nevelője, száraz,
S puszta tanyája.
Engemet tégy olly sivatag mezőkre,
Mellyeken nyárnak szele fát nem éleszt,
Mellyeken vastag levegő s büdös köd
Fekszik örökké:
Tégy közelb a Nap szekeréhez engem,
Lakhatatlan földre: ha édesen szólt,
Édesen hozzám Lalagé mosolygott,
Kedvesem ott is.