Gergely éneke Jaksics Demeter veszedelméről

1. Gondom nekem jó nagy Isten, mastan nem volna,

feleimnél tisztességöm, tudom nagy volna,

hogy az én szolgált uram meg nem holt volna.

2. Reám mikor ő szemeit jobban vetette vala,

szolgálatom ő nála […] kellemetesb vala,

az veszedelmet az én uram akkoron valla.

3. Elválaszták én uramat az nagy szolgálatra,

kevetségen el-beküldték terek országba,

bízik vala Mátyás királ terek császárban.

4. Gondja vala én uramnak az nagy kevetségbel,

királnak és megjelenté ő beszédébel,

békességgel hogy megjőne császár feldébel. [földjéről]

5. Ó, mely igen hamis hitnek az királ hitt volt,

kit Both János az császártól neki hozott volt,

ki [amely] hit mellett az én uram immáran megholt.

6. Reá vevé az én uram az nagy kevetséget,

meg akará jelenteni az tisztességet,

maga jól tudá, hogy ott talál sok ellenséget.

7. Így betelék én uramnak az nagy gondolása,

kiből vala királnak igen nagy bánatja,

mert szemével az kevetet tebbé sem látja.

[…]