Esdeklő szerelem
szerző: Berzsenyi Dániel

Ím, a nap leereszkedik
     Thétis bíbor keblébe,
S mosolyogva emelkedik
     Luna szemérmes képe.

Az esti szellő fuvalma
     Édes álmot lengedez,
Az ég békes, s nyugodalma
     Hegyet-völgyet béfedez.

De ah, az én siránkozó
     Szememre nem hullatja
Balzsamát az illatozó
     Esthajnal csillagzatja!

Lehajtom árva fejemet,
     De gondjaim felköltik,
S nyughatatlan kebelemet
     Fájdalmakkal eltöltik.

Bágyadtságom ha bézárja
     Néha fáradt szememet,
Kinyitja könnyeim árja,
     S mossa halvány képemet.

Jaj, semmi nem enyhítheti
     Sérült szívem sebeit!
Mert a szerelem égeti
     Minden titkos ereit.

Csak nálad van gyógyító szer,
     Te, ki azt megsebzetted,
Ki a szerelemnek ezer
     Tőrét rám lehelletted!

Téged várnak kiterjesztve
     Reszkető két kezeim,
Téged az égre függesztve
     Sírdogáló szemeim.

Egy tekinteted gyilkosom
     S boldogítóm tud lenni,
Szánj meg, Kegyes! légy orvosom:
     Ne hagyj holtig epedni.

Süllyedek! nyujtsd karjaidat,
     Míg el nem fogy életem,
Míg elhervadt ajakimat
     Ajakidra tehetem.