A borz és a mókus
A borz és a mókus szerző: Kis János |
BORZ. Hová, kis állat, hová futsz?
Jöjj egy szóra hozzám!
MÓKUS. Itt vagyok. Mi kell? mi jót tudsz?
Mi szükséged van rám?
BORZ. Házamból sokszor vizsgálom
Tettedet, sokszor csudálom
Serénységed s szorgalmad melly nagy,
S mellette melly vidám kedvü vagy.
Nem szünsz bokrok közt bujkálni
Vagy ágról ágra ugrálni.
Mondd meg, mikép tudsz ennyi fáradságot
Elbirni, s illy vig s gyors lenni,
S annyi állaton kitenni?
Taníts meggyőznöm a rút lustaságot.
MÓKUS. Könnyü e részben adni tanuságot.
Ha magatokat a lyukba zárjátok,
Mintha már élve megholtak volnátok,
S szivogatjátok hájtokat:
Ki ne látná az okokat,
Mért szül még a járás is bajokat.
Hiszen, a ki semmit sem tesz,
Az napról napra tunyább lesz;
A ki pedig a munkát kedveli,
Az a gyakorlással erejét neveli.