(Hányszor hallók...)
(Hányszor hallók...) szerző: Vörösmarty Mihály |
1844 végén
Hányszor hallók: életet, vért
Megtámadt hazánkért!
S ősink néha meg is adták
Dúsan e nehéz bért.
Fennmaradt a szenvedő hon
Megrongálva vésztől,
Kór, szegény, bús és pirongó
Önnön szégyenétől.