Éjfél
szerző: Eduard Mörike, fordító: Radnóti Miklós

Megjött az éj, s merengve áll
a hegynek támaszkodva már,
s a nagy idő aranyló mérlege
nem leng. Egyenlő súllyal van tele.
       S hetykén duruzsolnak, — a hold kiragyog, —
       anyjuknak, az éjnek, a friss patakok
           a napról,
       az elpihenő mai napról.

Egy ős gyerekdalt döngicsél
a víz, de únja már az éj,
a csengő égi kék, az vonzza őt,
azt kedveli, az illanó időt.
       S álmos patakok puha medreiken
       tovább duruzsolnak azért szeliden
           a napról,
       az elpihenő mai napról.